DROGMENTES BALATON NAMENARCONON BALATON

Copyright 2009. NARCONON Magyarország. Minden jog fenntartva.

A NARCONON név és a NARCONON embléma bejegyzett védjegyek, melyek az Association for Better Living and Education International

(Szövetség a Jobb Életért és Oktatásért) tulajdonában vannak.

Használatuk annak engedélyével történnek.


Drogfelvilágosítás a Balatonon

Történet

A Drogmentes Balaton-t Lázár Csaba, üzleti tanácsadó és tréner álmodta meg 2009-ben.


A Drogmentes Balaton Küldetése: Segíteni az embereknek, hogy megismerhessék a drogok valódi hatásait, és népszerűsíteni a NARCONON egyedülálló drogrehabilitációs programját, s újra népszerűvé tenni a fiatalok körében az aktív, és kalandokkal teli szabadidő eltöltést.


A kalandokkal teli élet példáját Csaba nagyapja adta. Várkői Ferenc olimpikon, aki a Londonban bronzérmet szerzett tornászcsapat tagjaként, és országos hírű testnevelő tanárként elkötelezett híve volt az ifjúság nevelésnek. Így életének már gyermekkorában részévé vált a sport. Nyarait Balatonfenyvesen töltötte, ahol Feri bácsi (ahogyan tanítványai hívták) tartotta a tornászok nyári edzőtáborait. A nyári táborokon részt vett fiatalok közül sokan országos dobogós helyet értek el, s válogatott tornászként komoly tornász karriert futottak be.


A gyermekkori balatonfenyvesi kalandos vízparti nyarakat olyanokkal osztották meg, mint a mexikóvárosi olimpia kalapácsvető-bajnoka, egykori világcsúcstartó, a huszadik század atlétájának választott Zsivotzky Gyula.


Felnőttként megismerkedett a Narconon nemzetközi drogrehabilitációs és drogmegelőző szervezettel, majd Siófokra költözve, a Drogmentes Balaton segítőivel biztosítja a NARCONON jelenlétét a Balaton partján.



NARCONON: Új élet a drogfüggők számára


A Narconon (jelentése: „drogok – nem”) egy elítélt, William Benitez kezdeményezésére indult útjára 1966-ban az Arizona Állami Börtönben. Benitez – aki 13 éves korától fogva a kábítószer megrögzött rabja volt, és akkor ült negyedszer börtönben – számos módszerrel próbálkozott, hogy leszokjon a drogról – sikertelenül.  


A Narconon drogrehabilitációs programot William Banitez alapította 1966-ban. Mint gyerekkorától drogfüggő bűnöző folyamatosan kereste hogyan tudná kezelni kemény drogfüggőségét. Börtönbüntetését töltve a börtönben ráakadt L. Ron Hubbard egyik emberi képességekkel foglalkozó könyvére, illetve annak felére, mert a könyv fele hiányzott. Ekkor vette fel a kapcsolatot L. Ron Hubbarddal, hogy megszerezze a könyvet teljes egészében. A történet vége az lett, hogy L Ron Hubbard kidolgozott neki egy programot, amit a börtönben Banitez elkezdett alkalmazni és csoda történt, Banitez kezelni tudta a drogfüggőségét. A módszert sikeresen alkalmazta rabtársain, s 1966-ban megalapította a Narconont, hogy az egyedülállóan sikeres drogrehabilitációs programot széles körben ismertté tegye.                           

                                                                                                                                           


Benitez szavaival:


„Nem azért voltak sikertelenek a kísérleteim, mert nem akartam leszokni. Higgy nekem, én tényleg megpróbáltam! Olvastam és olvastam... Freudot, Jungot, Menningert... Egyik filozófiát tanulmányoztam a másik után, elolvastam mindent, ami csak a kezem ügyébe került, hogy megtudjak valamit önmagamról. Pszichiátriai segítségnyújtásnak vetettem alá magam, mindenféle programokban részt vettem, és ahogy az idő haladt, egyre kevesebbet tudtam meg magamról ahelyett, hogy többet tudtam volna meg. Csak azért nem puffantottam le magam, mert tudtam: egy napon sikerülhet. Nagyon sajnáltam a barátaimat, akik kitartóan próbáltak megszabadulni a drogoktól. Segíteni akartam nekik, de még magamon sem tudtam... Nagyon belefáradtam a drogfüggők életébe, a lopásba, a prostitúcióba és mindenbe, ami azzal jár. Az Arizona Állami Börtönbe vezető negyedik – és egyben utolsó – utam során olyan visszaeső bűnözőként állítottak bíróság elé, akinek ítélete a kötelező 15 évtől életfogytig terjedhetett. 16 évet kaptam. Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem egyetérteni azzal a gondolattal, hogy »ha valaki egyszer drogfüggő volt, drogfüggő is marad«.”


Ahogy a megoldást kereste, rábukkant L. Ron Hubbard filozófus és író egyik művére, és az abban lefektetett elvek alkalmazásával végre meg tudott szabadulni függőségétől.


Ahogy Benitez folytatta tanulmányait, hamarosan rájött, hogy L. Ron Hubbard felfedezései kínálják az első igazi reményt a káros szenvedély rabjainak, s így elkezdte alkalmazni ezeket az anyagokat, hogy a többi börtönlakónak segítsen.


„Amikor 1966-ban először alkalmazták ezeket egy kísérleti csoporton az Arizona Állami Börtönben – jelentette Benitez –, csak alapvető kommunikációs gyakorlatokból álltak. Mégis, az első csoport tíz tagjából hét – az ő szavaikkal élve – »megcsinálta«. Sikerük híre gyorsan eljutott más börtönökbe is. A program L. Ron Hubbard további kutatási eredményeit felhasználva terjeszkedett.”     


A tíz tagból álló eredeti csoport létszáma már az első évben százra nőtt, és bár eredetileg a heroinfüggők megsegítésére szervezték, a Narconon hasznossága és működőképessége miatt a börtönök lakói között hatalmas érdeklődésre tett szert. 1967-ben a börtönhivatalnokok megadták az engedélyt minden bentlakónak arra, hogy csatlakozzon a csoporthoz, és attól kezdve a Narconon megnyílt mindazok számára, akik javítani akartak az életükön.


Benitez írt L. Ron Hubbardnak, aki a program kiszélesítésére buzdította. Így megszületett a világ leghatékonyabb drogrehabilitációs programja.


1970-ben Benitezt szabadon bocsátották, majd Los Angelesbe utazott, hogy segédkezzen a Narconon országos irodájának megnyitásánál. Ez az Egyesült Államok Narconon Központjaként vált ismertté, és egy olyan drogrehabilitációs programot indított el, amely hamarosan az egész országban elterjedt.


A kezdeti Narconon programok – melyeket olyan intézményekben végeztek, mint a Kaliforniai Rehabilitációs Központ Norcóban, a San Luis Obispó-i Kaliforniai Férfiak Kolóniája, illetve az ontariói Ifjúsági Képzési Iskola Kaliforniában – jó fogadtatásban részesültek, és rendkívül sikeresek voltak.


Az Ifjúsági Képzési Iskolában folytatott tíz hónapos program hivatalos értékelése rámutatott arra, hogy a fegyelemsértések száma a kontrollcsoportban a második öt hónapos periódusban 10 százalékkal nőtt, míg a Narconon csoportban 81 százalékkal csökkent. A kontrollcsoport osztályzatainak átlaga közepesről a közepesnél valamivel jobbra, míg a Narconon csoporté közepesről jóra emelkedett.


A Narconon sikerei tovább növekedtek. 1972 májusában a kaliforniai Venturában, a Venturai Fiúk és Lányok Iskolájában elkezdődött egy program, amely nagymértékű növekedése után később anyagi támogatást is kapott a Kaliforniai Ifjúsági Hatóságtól.

Ugyanebben az évben a Narconon elindította első bentlakásos programjait, lehetővé téve ezzel, hogy a drogfüggőket végigvigyék a Narconon leszoktatási és más Narconon tanfolyamokon. Ez a terjeszkedés fontos lépés volt a Narconon számára, mivel a rehabilitáció minden lépését egy biztonságos bentlakásos környezetbe helyezte.


A Narconon programot 1966-ban William Benitez alapította, amikor az Arizonai Állami Börtönben heroinfüggőként töltötte büntetését. Miután minden létező módszert kipróbált már a függőségtől való megszabadulás érdekében, a börtön könyvtárában kezébe akadt L. Ron Hubbard: A gondolkodás alapjai című könyve. A könyv egy teljesen új megközelítést vázolt fel az élet problémáinak megoldására, s hatására Benitez a következő bejegyzést írta a falinaptárába: „Döntés a Narcotic Alapítvány létrehozásáról.” Bekarikázta a hónap 18. napját, és ezzel kitűzte magának a határidőt, ameddig a börtön tisztviselőit felkeresi, hogy engedélyt kérjen egy drogrehabilitációs program beindítására a börtön falai között.


Kezdetben a tisztviselők megtagadták az engedélyt, mert aggodalmaik voltak a biztonsággal kapcsolatban. Benitez kitartó volt, és végül elnyerte a börtön vezetőségének támogatását, majd 20 rabtársával elkezdett egy próbaprogramot. Időközben levél útján felvette a kapcsolatot L. Ron Hubbarddal is, akinek egyik szakértő munkatársa folyamatosan koordinált Benitezzel a próbaprogram folyamán.


„A legnagyobb benyomást az tette rám Hubbard munkáiban – írta később Benitez –, hogy nem csupán a képességek felismerésére koncentrált, hanem azokra a praktikus módszerekre (gyakorlatokra) is, amelyekkel fejleszteni lehet azokat. Rájöttem, hogy a drogfüggőség nem több, mint»képességhiány«, amely akkor kezd kialakulni, amikor az ember abbahagyja az építő jellegű túléléshez létfontosságú képességei használatát.”


E művek alapján, önkéntesek segítségével és L. Ron Hubbard további fejlesztéseivel Benitez kidolgozott egy átfogó programot, amelynek a „Narconon” nevet adta, ami annyit tesz: „drogmentes”. Benitez és a kezdeti próbaprogramban részt vevő rabtársai szerint ez a program mentette meg az életüket.


Benitez még a feltételes szabadlábra helyezést is visszautasította, mivel nem akarta elhagyni a börtönt, mielőtt a próbaprogram sikeresen le nem zárult. Szándéka világos volt – tudta, hogy talált egy hatékony módszert, és gondoskodni akart róla, hogy más rászorulók számára is elérhető legyen a program.


„A résztvevőktől elvárt felelősségvállalás és együttműködés magas szintje miatt gyorsan kirostálódnak azok, akik nem akarnak komolyan javulni... A program olyannyira beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy hét hónappal a Narconon megkezdése után felkértek, hogy indítsak egy programot a fiatalkorú elkövetők számára, akik a börtön falain kívüli épületszárnyban voltak elhelyezve.”


Szabadulása után Benitez Kaliforniába költözött, és – miután nonprofit szervezetként bejegyeztette a Narconont – 1971 - ben Los Angelesben megnyitotta az első bentlakásos Narconon létesítményt, amely félutas házként szolgált azon volt elítéltek számára, akik még a börtönben kezdték el a programot. Az igény növekedésével a Narconon Los Angeles közvetlenül a lakosság köréből is elkezdett drogfüggőket fogadni, és fokozatosan egy teljes körű, bentlakásos programmá fejlődött.


Ez a központ a mai napig is működik. A Narconon létesítmények hálózata az Arizonai Állami Börtönben végzett program nyomán épült ki, és ma már bentlakásos és nappali központokat, illetve felnőttek és fiatalkorúak számára fenntartott intézményeket foglal magába Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában, Ausztráliában és Ázsiában.


A hálózat bővülésével megalakult a Nemzetközi Narconon, amely technikai segítséget, képzést és kiadványokat nyújt a szolgáltatási kapacitás növeléséhez és az ellátás minőségének fokozásához.


A Nemzetközi Narconon önkormányzati vezetőkkel, egészségügyi szakemberekkel és kormányszervekkel is együttműködik. Mára pedig polgári és politikai vezetők, valamint drogrehabilitációs szakemberek százai ismerték el L. Ron Hubbard munkásságát a drogrehabilitáció területén.


Forrás: http://www.narconon.hu/a_narcononrol.html